Vörösmarty Mihály: Träumerei (Ábránd in German)

Szerelmedért

Feldúlnám eszemet

És annak minden gondolatját,

S képzelmim édes tartományát;

Eltépném lelkemet

Szerelmedért.

Szerelmedért

Fa lennék bérc fején,

Felölteném zöld lombozatját,

Eltűrném villám s vész haragját,

S meghalnék minden év telén

Szerelmedért.

Szerelmedért

Lennék bérc-nyomta kő,

Ott égnék földalatti lánggal,

Kihalhatatlan fájdalommal,

És némán szenvedő,

Szerelmedért.

Szerelmedért

Eltépett lelkemet

Istentől újra visszakérném,

Dicsőbb erénnyel ékesítném

S örömmel nyújtanám neked

Szerelmedért!

1843. március előtt

Nur dir zulieb

Heimsucht ich meinen Geist

Samt tausend flüchtigen Gedanken,

Den wilden Phantasien, den schwanken,

Dem, was das Herz zerreißt,

Nur dir zulieb.

Nur dir zulieb

Möchte ein Baum ich sein,

Am Berg in grünes Laub mich kleiden,

Gewitters Zorn und Blitz erleiden,

Kahl stehn im winterlichen Hain,

Nur dir zulieb.

Nur dir zulieb

Wär ich im Berg ein Stein,

Der brennt in unterirdschen Feuern.

In Schmerzen, die sich stets erneuern,

Erlitt ich alle Pein,

Nur dir zulieb.

Nur dir zulieb

Würd ich die Seele mein

Von Gott dereinst zurückverlangen.

Sie sollt in neuer Tugend prangen

Und freudig dir zu eigen sein –

Nur dir zulieb.