Tőzsér Árpád: Férfikor, így jöjj!

Villamos vágtat,

mintha vad futna.

Megadón fekszik

alá az utca.

Szerelmét adja

lány a legénynek:

adom magam vad

tülekedésnek.

Állandósul a

robaj a vérben:

férfikort kongat

huszonkét évem.

Huszonkét éve

adom a hőst itt,

játszok a sorssal

szembeköpősdit.

Élek, csavargok,

vagyok, mert lettem,

mint dér az ágon,

megkérdezetlen.

Indultam, mint más:

virág-embernek.

Tövis lettem, mert

fagyok neveltek.

Szúrok, ha szúrnak,

rúgok, ha rúgnak

nem hajlok se új

se régi úrnak.

Csak a nád hajlik,

törik a férfi,

nem tört derékkal

próbáljak élni.

Így lehetek csak

erős a bajra -

cigarettára:

gyújtok a dalra.

Földi bajt oldó

tűzpiros dalra.

Pávatorokkal

szólok a napba.

Csillagot rúgjon

huszonkét évem:

morzsa-világgal

be sose érjem.

A Mindenséget

magamba szedjem,

de sóra, szénre

essen szét bennem.

Megoldó szemmel

világom járjam:

ha bimbót látok,

virággá lássam,

hogyha gazt látok,

tűzlánggá nézzem:

járjon az ember

szekfű-fehérben.

De torkig álljak

bár a virágban:

a kis füvek mérgét

fölkiabáljam.

Legyen fülem, ha

bánat-tó ümget –

Úrra font kantárt

csak úron tűrjek.

Fagy-fegyelembe

vér-meleg kedvet,

csend-szájba bátor

szót követeljek.

Bátor elméknek

bátor a lába:

akarom: álljunk

vad karikába.

Vad karikába,

megváltó táncra,

mindenki járja,

férfi-mód járja.

S egy akaratra

taszítva lábunk

a forgatagban

összekiáltsunk!

Világot rontó

nyers erők kelnek:

nem elég félni

már egyér’ egynek.

Túl az ideg s bőr

szabta határon:

aki most fáj, az

őssejtig fájjon.

Ki velünk táncol,

ki velünk járja:

Anyánk képén a

világ a ráma.

Mindenki mindér’!

Pötty, külön-fények

szünjenek! – Táncba,

körtáncba, népek!

Tüdő táguljon,

csizmaszár rogyjon,

törjön aranycsepp

– zendüljön torkom.

Férfikor, így jöjj!

Így gyújtsak dalra

pávatorokkal,

így szóljak napba.

Szakadjak meg bár,

torkomba bukjon

szó helyett sós vér:

ne hagyjam jussom.

Jussom a szóra,

igazra, szépre

gyehenna-oltó

hűs emberségre.

Szóljak halálig

harcverest, bátrat, –

Férfikor, így jöjj,

vigyázlak, várlak.

Ca și vânatul

tramvaiul fuge.

Domol se culcă

strada sub șine.

Băiatului, fata

îi dă iubire

dorința în mine

sălbatic învie.

Zvâcnește tot timpul

sângele-n vine.

Clopote sună:

hai bărbăție.

Mă dau erou

de ani de zile,

mă joc cu soarta,

soarta cu mine.

M-am născut, trăiesc,

sunt ca să fiu,

neîntrebat,

ca gerul târziu.

Am pornit ca alții:

floare de om,

gheți m-au crescut,

ghimpe-s acum.

Împung de mă-mpunge,

lovesc cu piciorul,

nu mă las domnului,

vechiului, noului.

Stuful se-ndoaie,

bărbatul se rupe

cum să trăiesc cu

șalele rupte?

Așa voi rămâne

tare ca piatra,

cântecu-ncepe,

se-aprinde țigara.

Cântul de foc

slăbește necazul,

cânt către soare

cu gât ca păunul.

Anii mei ajungă

până la stele,

nu mă mulțumească

fărâma lume.

Tot Universul

adună-se-n mine,

de sare, cărbune,

să se destreme.

Cu ochi ce rezolvă

să umblu prin lume,

de văd un boboc,

floare devie.

De văd buruiană,

să ardă-n privire,

îmbrace-se omu-n

alb de garoafe.

Dar să stau între flori

pân la beregată,

strig tare către cer

a ierbii otravă!

Să am urechi pentru

lac de tristețe,

frâu, numai domnilor,

să tolereze.

Disciplină de gheață,

spirit fierbinte,

cuvânt curajos

în loc de tăcere.

Curajoase picioare,

curajoase capuri,

haideți să facem

sălbatice cercuri.

Sălbatice cercuri,

sălbatice jocuri,

dans bărbătesc

joace tot omul.

Când pașii-s conduși

de o dorință

vocea mulțimii

sune într-una!

Se nasc puteri noi

ce strică lumea

doar pentru noi

n-ajunge frica.

Peste hotarele

nervilor, pielii,

să lăsăm drum

liber durerii.

Cine cu noi,

cu mine joacă,

să-și vadă mama

în lumea toată.

Și toți pentru toți!

Să înceteze

alte lumini!

La horă, măi oameni!

Crească plămânii,

cisme să scadă,

cântecul lacrimi

de aur să spargă.

Hai bărbăție!

Cântul să sune

din gât ca păunul,

spre soare sune.

De-ar curge sânge-n

loc de cuvinte,

nu las nimic din

ce se cuvine.

Dreptul la vorbă,

la dreptate,

la cea mai profundă

omenie.

Să cânt cu curaj

până la moarte

te vreau, te-aștept,

hai bărbăție!