Szentessy Gyula: A levél

Az ócska Lim-lom közt kutatva,

Egy kis levél akadt kezembe,

Fakult az irás, régi álmok

Emléke zeng, zsibong fejembe.

A Körös mellől irta egykor

Egy szőke ábrándos leányka,

Egy szőke lány, ki troubadourját

Két évig hiven visszavárta.

Egy szőke lány ki verset olvas,

Rajong a holdas éjszakákért,

Misére jár vasárnaponkint

S imádkozik egy ideálért.

Egy hamvas arczu gyermek-ábránd

Panaszkodik e bús levélbe,

Hogy ami boldog álmainknak

Örökre, mindörökre vége.

Örökre, mindörökre vége,

Nincs hatalom, mely visszahozza,

Csak egy-egy emlék száll szivünkbe,

Hogy néha-néha megkínozza,

Örökre, mindörökre vége,

Szemembe lassan köny gyűl, érzem

Ez a levél egy vád a múltból

Es nincs erőm, hogy összetépjem.