Szenes Anikó: Virágot szedtünk

Virágot szedtünk mezőn és dombon

Új tavasz-szellőt szívtunk mindnyájan,

Elöntött bennünket napsugár lángja,

Meghitt otthonban, hazai tájon.

Most messzire megyünk testvéreinkhez,

Dermesztő télbe, sötét országba,

Elhozzuk nékik a tavasznak hírét,

Ajkunkon napfény melódiája.

1944. március elején

Cogimos flores en los campos, en las montañas,

respiramos aires nuevos de primavera.

Nos bañamos en el ardor de los rayos de sol

en la patria, en la casa amada.

Marchamos hacia los hermanos en tierra extraña,

bajo el peso del invierno, la oscuridad y la escarcha.

Nuestro corazón traerá la nueva de la primavera,

nuestro idioma alzará el cántico a la luz.