Szenes Anikó: Nem vagy elhagyott

Nem vagy magányos. A tengered itt

Lágy csobogással érdeklődik

Reményeid és álmod iránt.

Mind reád vártak, vártak reád,

A part és a sziklák, a fövény, a fák.

Tudták, hogy eljössz egy vak éjszakából.

Odafent pedig ezernyi szem,

Megértik ők két társukat lenn

Kik könnyeket lopnak a tenger árjából.

Készária, 1943. VII.

Non sei lasciata a te stessa.

Ciangottando il tuo mare s’informa,

Dei tuoi sogni, delle tue speranze.

Tutti ti attendevano, erano in tua attesa.

Le rocce, gli alberi, l’arenile e la riva.

Sapevano che ritornavi dal buio della notte.

E migliaia di occhi di lassù,

Comprendono i due compagni di quaggiù,

Che rubano lacrime dall’onda del mare.

Luglio 1943, Cesarea