Szenes Anikó: Magszem

Leesett egy magszem. Picike, sárga.

Nem kősziklára s nem a járdára,

Öleld magadba fekete föld karja,

Forróság ne érje, hideg ne marja,

Életnek magva burokba zárva,

A végtelen titkából cseppnyi világ,

Porba szorulva a jelre vár,

Intsen a tavasz, a napsugár,

A Világosság.

1942. XII. 24.

E’ caduto un seme. Piccolino, giallo.

Non sulle rocce, non sul marciapiede,

Terra nera racchiudilo tu tra le tue braccia,

Riparalo dal caldo torrido e dal freddo,

Seme della vita, nel suo guscio rinchiuso,

Una goccia dell’infinito mondo segreto,

Serrato nella polvere, aspetta un cenno,

Cenno della primavera, del sole,

E della Luce.

24 dicembre 1942