Szenes Anikó: Harmónia
|
Harmónia (Hungarian)A természet csupa ellentét: Nappali fény és éji sötét, Kopár hegyek és virágos völgyek, Piciny fűszálak, hatalmas tölgyek. A komor észak és a dalos dél, A tikkasztó nyár és a dermesztő tél. A chaos, a rend, A zaj és a csend, A föld és az ég, A kezdet és a vég.
És ellentmondás a történelem. Egyéni érdek és honszerelem, Viszálykodás és tömörülés, Az Isten nevében emberölés, Felszökő pálya és letört vonal, Bonyolult cselszövés, szakadt fonal. A szolga, az úr, Az angol, a búr, A tömlöc, az őr, A béke, a tőr.
És mind csupa hegy-völgy és mind csupa véglet, Az emberi lélek, az emberi élet. Lobogó érzések, lehiggadt ész, Feszülő tervek és remegő kéz. A tett és a szó, A rossz és a jó, A csonka, az ép, A rút és a szép. S a számtalan végletnek egy az ura Világot átfogó harmónia.
|
L’armonia (Italian)La natura è tutto un contrasto: Luce diurna e buio notturno, Le montagne brulle e le valli fiorite, L’erba minuta, le querce smisurate. Il cupo nord e il meridione canoro, l’estate torrida e l’inverno di ghiaccio. Il caos, l’ordine, Il rumore e il silenzio, La terra e il cielo, Il principio e la fine.
E’ una contradizione anche la storia, Interesse individuale e amore per la Patria, La contesa e lo schieramento, Massacro degli uomini nel nome di Dio, L’ascesa di un percorso e la linea spezzata, Il complotto intricato, il filo interrotto. Il servo, il signore, Il boero, l’inglese, La prigione, il carceriere, La pace, il pugnale.
E’ tutto un monte – valle, è tutto estremo, L’anima umana, la vita dell’uomo, I sentimenti ardenti, la mente fredda, I piani spasmodici e la mano che trema. Il fatto e la parola, Il male e il bene Il monco e l’integro Il brutto e il bello. Su tutti questi estremi, v’è un signore unico, L’armonia che abbraccia l’intero universo.
|
