Szenes Anikó: Ha jönnél...

Ha hirtelen jönnél velem szemben

Nevető szemmel, kéz a zsebben.

Lépteid ismert ritmusában,

Megtorpannék döbbenten, ijedten

A drága csodás látomásra.

Amíg a képed mélyembe hat

A kétely eloszlik bennem,

Ölelésre lendíted karom

Nevetve, sírva: testvérem.

Sdot-Jam, 1942. III. 5.

Se all’improvviso, tu mi venissi incontro,

Con gli occhi ridenti e con le mani in tasca.

Mi bloccherei stupita e spaventata,

Al ritmo dei tuoi passi conosciuti,

Alla vista di tal apparizione stupenda.

Finché il tuo viso mi penetra a fondo

Dentro di me si dissolve il dubbio,

Allargo le braccia ridendo, piangendo,

Per chiuderti in un abbraccio: fratello mio.

Sdot – Jam, 5 marzo 1942