Szenes Anikó: Galuti lány hórája
|
Galuti lány hórája (Hungarian)Zajongó, rengő, dübörgő hóra Elkap a forgatagába. Öröm és búnak Hangjai búgnak Ragad a ritmus varázsa.
Dobban a láb, forog a lánc Reszket a váll, lángol a tánc, Liheg a dallam, az ének Szótalan ima A jövő, az alkotás Istenének.
Egyszerre csak… Egy látomány lebeg amott. Karom leválik a láncról, A viharzó tánctól elszakadok. A közeli-távoli magához láncol.
Tengerkék szemek, hallgató bánat. Dacos a száj, kérdő, kemény. Megejt a csend – állok dermedten Száz között ketten – Anyám és én.
Készária, 1943. II. 27.
|
La hora della ragazza esiliata (Italian)Strepitante, fragorosa, reboante hora, Nel suo vortice ti attira. Rombano i suoni Della gioia e della tristezza, La magia del ritmo è contagiosa.
Battono i piedi, gira la catena, Trema la spalla, brucia la danza, Ansima la melodia, la canzone, Una preghiera muta Al futuro, al Dio della creazione.
Tutt’a un tratto… V’è una visione che fluttua. Il mio braccio si separa dalla catena, Mi stacco dalla danza impetuosa, Il vicino – lontano a sé mi lega.
Occhi azzurri, mestizia muta. La bocca cocciuta, interrogativa, dura. Mi blocca il tempo – sono impietrita Tra cento, solo noi due – io e mia Madre.
27 febbraio 1943, Cesarea
|
