Szenes Anikó: Egy perc

Elmúlt évezredeknek és az

Utánam jövendőknek határán állok,

S ifjúságom perzselő csókjával

Megcsókolom Kineret örökkévalóságod.

Én csupa láng voltam, te aki voltál.

Arcod hűvös volt, gondtalan.

Rugalmas, lágy bársonytested

Elnyúlt a hegység karjaiban.

Én most elmegyek. Visszajövek-e –

S mikor – azt nem tudom.

De az örökkévalóság csókja

Égni fog az ajkamon.

Chacér Kineret (Maagan), 1941.

Sto al confine tra millenni passati,

E altri, che dopo di me devono venire,

Con i baci ardenti della mia giovinezza

Bacio la tua immortalità Kineret.

Io ardevo di fuoco, tu sempre lo stesso.

Avevi l’aspetto distaccato e tranquillo.

Tuo corpo vellutato morbido e flessuoso

Si abbandonava tra le braccia del massiccio.

Adesso, io vado via. Tornerò –

Ma quando – non è dato da sapere,

Ma il bacio dell’immortalità,

Sulle mie labbra arderà per sempre.

Chacér Kineret (Maagan), 1941.