Szenes Anikó: Búcsú

Elmentél. Soká integettünk.

Hordárok lármáztak megettünk,

S mi néztük, mint tűnsz egyre el.

Az élet elvitt. Boldog voltál.

A szíved mélyén tán daloltál,

S mi titkoltuk a könnyeink.

Szó nélkül, csendben hazamentünk.

Néztük a halvány kék eget.

A lelkünk titkon, láthatatlan

Most is utánad integet.

Balatonlelle, 1938 nyarán

Sei andato via. Ti abbiamo salutato a lungo.

Dietro di noi i facchini con il loro chiasso,

E noi a guardarti mentre svanivi lentamente.

Ti aveva portato via la vita. Eri felice.

Forse cantavi in fondo al cuore,

E noi che celavamo le lacrime nostre.

Siam’ tornati a casa, in silenzio, senza una parola.

Guardavamo il tenue cielo azzurro.

Di nascosto, la nostra anima,

Continua a salutarti anche adesso.

estate del 1938, Balatonlelle