Szamolányi Gyula: A dal

A költő dala csalogányszó,

A mely kizeng a lomb alól:

Önbánatát enyhíti véle.

De másoknak dús gyönyörére

Dalol.

A költő dala rózsaillát,

A mely belengi a tavaszt:

Önvágya száll abban merészen,

De mámort másoknak szivében

Fakaszt.

A költő dala égi láng, mit

A földre szórnak csillagok:

Mi benne ég, önlelke fénye,

De másoknak bús éjjelébe

Ragyog.