Szabó Lőrinc: Tenger

Egymás alatt s egymás felett

s egymásba nyilva meztelen

omlásban, mint ha testtelen

hangok érkeznek süppeteg

s oly földöntúli szerelem

lelkével lüktetik tele

a levegőt, hogy a zene

megszületik a semmiben,

egymás alatt s egymás felett

s egymásba nyílva mindig új

vágyban, mely lankadtan borúl

uj s uj szomjakkal telitett

ölelkezéseikbe, hol

ezer mozdulat egyesűl

s kielégíthetetlenűl

szétválik s újra egybefoly,

egymás alatt s egymás felett

nyitódva és csukódva szent

törvény szerint, mert messze bent,

bent is kitárják testüket,

úgy ringva-úszva kívül és

belül, hogy minden tétova

mozdulatuk csók és csupa

egymáson átbujt ölelés:

hullám alatt s hullám felett

örök-sóváron s meztelen

hullámok úsznak, testtelen

gondolatok, szerelmesek,

forrón, buján, reménytelen,

hullámok végtelen sora,

boldogtalan hullámok a

szerelmes tengeren.