Szabó Lőrinc: L'esposizione: i Capolavori del Demonio (Tárlat: a Sátán Műremekei in Italian)

Boldog, akit pálinka butít,

boldog, kit a szépség

kápráztat, boldog mind, aki

csak részleteket lát. – De ha anya

helyett egy isten

nyitotta föl szemed, akkor

a halálos éjben mindenütt

tűz, tűz lobog fel,

tűz, tűz kering

körötted és te mindenütt

őt látod, a mozgó

viperalángot,

a tüzet, amit

széthurcol a mozgó

ember a földön, a tengereken,

a parázsagyu gondot,

a tűzkigyókat

látod csak az éjben,

a mult s a jövő

üveghegyein túl, a nyugtalan önzés

gyujtogató parazsát, a tüzet,

a tüzet,

tűzoszlopokat, aranyrudak és

a puskatűz aranyát.

Átkozott vagy,

ha látni tanultál,

átkozott vagy,

ha látod: a Sátán

mennyi szenny

tüzéből festi be a halál

gyászpompás keretei közé

Műremekét, az Életet:

jaj neked, aki látsz,

jaj, neked, Isten

látó fia, jaj,

mert bárhova fordulsz,

örökre előtted

az idő vándor falain

az Ember égő tárlata:

számodra nincs

butúlni ital, vakúlni szépség,

s üss bár karót boldogtalan

szemedbe, feléd

a végső éjszaka

egéről is az olthatatlan

tűzvész

rémült freskói lobognak!

E' felice, chi è dalla grappa abbruttito,

è felice, chi dalla bellezza è abbagliato,

felici tutti, che vedono solo i particolari.

Ma se al posto della madre,è un Dio che ti

fece spalancare gli occhi,

allora nella notte mortale,

dappertutto fuoco, fuoco avvampa,

fuoco, fuoco volteggia

intorno a te,

e tu vedi solo lui in ogni dove,

danzante lingue di serpente,

il fuoco,che l'uomo errante

sparge dappertutto sulla terra, sui mari,

nella notte vedi solo gli affanni

col cuore di brace,

i serpenti di fiamme,

oltre i monti di vetro del passato e del futuro,

la brace incendiaria del egoismo irrequieto,

il fuoco, il fuoco,le colonne di fuoco,

le verghe d'oro e l'oro delle fucilerie.

Sei maledetto, se hai imparato a vedere,

sei maledetto, se vedi:

di quanti fuochi di sudiciume dipinge

il Demonio, tra le cornici listate a lutto

il suo Capolavoro, la Vita:

guai a te, che vedi

guai a te, vedente figlio di Dio,

guai, perché ovunque ti volgi,

avrai sempre davanti,

sulle pareti vaganti del tempo,

l'esposizione incendiaria dell'uomo:

per te non esiste bevanda per abbruttirti,

bellezza per accecarti,

anche infilzando dei pali nei tuoi occhi infelici,

dal ultima notte del cielo,

come un inestinguibile rogo,verso di te,

si agiteranno gli affreschi terrorizzati.