Szabó Lőrinc: Ora solo nel'anima (Most csak lélekben in Italian)

Jó volt, míg éltél: most, bárhogy szeretlek,

nagyon hiányzik testi meleged,

hozzámbújásod, a tekinteted

és hangod selyme, s az állati selymek,

a bőrödéi, s mozgásod, a melled,

s mind, ami voltál, kéz, láb, szív, szemek,

agy, száj, fül: ha csak vártam jöttödet,

érzékeim már veled töltekeztek,

s ha csókoltál, ettelek-ittalak,

hús, csont, ideg, száz szájjal szívtalak

s huszonöt évig meg nem untalak:

most csak lélekben tudunk keveredni

s meztelenséged is csak képzeletnyi:

nem bírod inged, a halált, levetni!

E' stato bello finché hai vissuto: ora per quanto
io ti ami, mi manca tanto il calore del tuo corpo,
il tuo avvinghiarsi a me, il tuo sguardo
e la seta della tua voce, la seta animalesca
della tua pelle, i tuoi movimenti, i tuoi seni,
tutto ciò che eri, mano, piede, cuore, occhi,
cervello, bocca, orecchio: il tuo arrivo aspettando
i miei sensi già di te si riempivano,
baciandomi, ti mangiavo e ti bevevo
carne, ossa, nervi, con cento bocche ti aspiravo
e per venticinque anni di te non mi stancavo:
ormai, solo nell'anima possiamo unirci
anche la tua nudità è solo un illusione:
la tua camicia, la morte, non puoi svestire.