This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Szabó István: A hóhoz

A hóhoz (Hungarian)

Hová repülsz te kis fehér pehely?

Ártatlanságnak kedves vándora?

Nem félsz, hogy itt rád tapos az ember,

Ki minden jót már sárba tipora?

 

Oh! minek jövél közénk a földre?

Minek bontád ki angyal-szárnyaid?

Itt bűn, gazság, árulás honol csak,

Nincs itt jó, nemes, erény, nincs a hit.

 

Oh! ezek nálunk mesés fogalmak,

Hogy egymást öljük, az az életünk.

Ha mindazért mégis akad igaz,

Azon legfeljebb — nagyot nevetünk.

 

Igazság, becsület rongyokban jár,

Megvetve őgyeleg szomjan s éhen.

Ki titkon a legnagyobb gazember,

Az az ur, köztünk, azé az éden.

 

Orv, hazug, csaló dús asztalhoz ül,

Az igaz munkás fázik, nyomorog.

Az okos, ki nyúzni jobban tudja

Embertársát, mert ez a fődolog :

 

Árvát s gyámoltalant vagyonától,

S becsületétől ártatlanokat

Megfosztani, — ez a századvégi

Erkölcs ... Ki az, ki ezen megakad!?

 

Nincs lelkűnknek egyetlen temploma.

Mit e gaz szellem föl nem forgatott.

Porban hever az oltár, melyen a

Hit, becsület s szeretet nyugodott.

 

És áll az önzés a szent omladékon.

Itt tolong, zsibong az egész világ.

Milljók vére föcscsen e bálványra;

Milljók átka az égre felkiált.

 

És lobog a láng a bálvány előtt,

Beragyogva a sötét ormokat,

S rohan egymást gázolva az ember

Zúzva útjában oltárt, trónokat . . .

 

S igv tovább ... ily sötéten festhetném

Hazug századunk romlott korszakát,

Mely a megváltóknak, miként hajdan

Rongyos istállót és keresztet ád.

 



Uploaded byMucsi Antal
Source of the quotationNagybánya és vidéke
Publication date

minimap