Egy másik élet (Hungarian)
A gázra taposok. Eltűnik mögöttem a már benzinkútként működő téesz. Tótok már szokásaikban sem élnek itt. A felhők mögül a visszapillantóban egy tányér gulyásleves borul az ég azúrkék abroszára és lassan elkezd lefolyni a dombok mögött. Ilyenkor az ember a bevett nyugtatóira sem gondol, mert a gondok vadászkutyákként csörtetnek végig az égbolton az űzött vadak nyomában. Körbeveszik prédáikat, vicsorognak is, de bántani nem akarják őket. Az én prédám most éppen az elviselhetetlen előzékenységem, mely a századik szívességből megjavított merevlemez formájában imbolyog egy vasláncon a vonóhoroghoz kötve. Furcsa ünnep ez. Ma hat éve, hogy nem azt az életet élem, amilyet éveken át terveztem. Ahogy vége szakad az útnak, a gon- dolataim is elszakadnak végül a vadaktól és a régi agárpályánál kötnek ki. Fékeznem még korai lenne, mielőtt a révbe érnék és elfogyna alólam az ismerős talaj. Uploaded by | Sipos Tamás |
Publisher | SzIF Online |
Source of the quotation | http://www.szifonline.hu/index.php?cikk_ID=766 |
Publication date | 2017 |
|
Un’altra vita (Italian)
Schiaccio il pedale del gas. Dietro di me scompare l'ormai da distributore funzionante cooperativa. I slovacchi non vivono più qui neppure nelle loro usanze. Nel retrovisore, da dietro le nuvole, un piatto di zuppa di gulasch si versa sulla tovaglia azzurra del cielo e comincia a colare giù dietro le nuvole. In questi casi l’uomo non pensa neppure ai tranquillanti presi, perché le preoccupazioni come cani di caccia galoppano lungo la volta del cielo, dietro le orme della selvaggina inseguita. Circondano le loro prede, ringhiano pure, ma non le vogliono far del male. La mia preda ora è proprio la mia insopportabile sollecitudine, che nella forma di disco rigido, centesima volta aggiustato per far un favore, ondeggia su una catena di ferro legata al gancio del traino. E’ una strana festa questa. Oggi son sei anni, che non vivo quella vita, che avevo progettato. Come s’interrompe la strada, si distaccano dalla selvaggina anche i miei pensieri e finiscono al vecchio cinodromo. A frenare sarebbe troppo presto ancora, prima di giungere al porto e che si esaurisca sotto di me il terreno familiare.
|