Simon Balázs: La lugubre gondola (A halálgondola in Italian)

Hogy hallani milyen
Lehet, azt nem tudom,
De siklik jól a halál-
Gondola, Liszt kései
Darabja, volt, hogy
Annyira szerettem volna
Hallani, bűn tán, de
Valami nem volt hozzá elég,
Marad most ülni benne, és ez
Más, ahogy viszi az évet el,
Mindent bele kell dobni, nincs
Mese, mindent, ami kedves volt,
Hosszú éjszakát, Anna korábbi
Álmát, és hogy a papír volt a
Szilárdabb, törvényt ülni tudhatott,
És lám, milyen könnyen húz át fölötte
Most a halál-gondola, hogy válnak így
Valóra például sosem hallott, de egy
Süket történelem alatt is egyre zengő
Szólamok.

Ad ascoltare come sarebbe
Non so, ma scivola
Leggera la lugubre
Gondola, pezzo tardivo
Di Liszt, c’era un tempo in cui
Avrei voluto tanto ascoltarla,
Forse è un peccato, ma
E’ mancato sempre qualcosa,
Or’ mi rimane star seduto dentro,
Ma è un’altra cosa, come porta
Via gli anni, bisogna gettarvi tutto dentro,
Senza storie, tutto quel che c’era di caro,
La lunga notte, il sogno precedente
Di Anna, e che la carta era la
Più forte, capace a giudicare,
Ed or’ con che leggerezza lo sorvola
La lugubre gondola, come diventano veri,
Così, per esempio, i mai sentiti,
Ma durante una storia sorda sempre
Risuonanti motivi.