Semlyéni Aladár: A kávéházban

A kávéháznak ablakába'

Csak üldögélek egyedül,

Kinézek a ködös homályba

Közömbösen, kedvetlenül.

Olyan rideg a téli este, 

A gáz is oly bágyadtan ég —

S az utczán mégis jőve-menve

Vidáman sétálgat a nép.

Emitt szerelmesen csevegve

Egy ifjú házaspár suhan;

Nem is ügyelnek a tömegre,

Csak egymást nézik boldogan.

Amott egy ifjú vigan lépdel

Egy barna lányka oldalán,

Beszél az ifjú tűzzel, hévvel

S csak mosolyog némán a lány.

Egyszerre mintha átvonulna

Valami árnyék lelkemen

A szivem csöndes vágyba', búba'

Ugy elfogódik hirtelen.

Kinézem őket felsóhajtva,

Talán a könnyem is pereg . ..

S rajzolgatok a márványlapra

Egy édes, szőke lányfejet.