Sebestyén Péter: az ember szivárog, kifelé

Pintér Tibornak

az ember szivárog, kifelé
a koponya hátsó falán
egy cserbenhagyásos gázolás helyszínéről
a paranoid alfahímek suhanó eleganciájával
a gyónás utálatos kegyelmében
a test kivérzett rebelliójából

- először a nők és a gyerekek -

hallgassátok az igazság trónbeszédét
a bölcsesség hullakékben fürdő hirdetményeit
a fölszaggatott agykéreg józan bordalait
a hamiskártyás motyogását: ego te absolvo[1]

ez az év április
március, május és bukolika nélkül
a lefegyverzett katonákon röhögő tömeg nélkül
szakáll és haj és testszőrzet nélkül
az állati vadság kék tetoválásai nélkül
szirének és könyvelők kék álmai nélkül
a tűzbe vetett anyakönyvek kék tintája nélkül
hang nélkül,
amibe – végül – belesüketülünk.

Tiboru Pinteru
 
čovek se cedi, prema vani
preko zadnjeg zida lobanje
sa lice mesta gaženja uz bekstvo
sa elegancijom paranoidnih alfamužjaka
u odvratnoj milosti ispovedanja
iz iskrvarene rebelije tela
 
- prvo žene i deca -
 
slušajte prestolni govor istine
njegove u otpadu mudrosti kupajuće oglase
trezne pesme terevenke iskidane kore mozga
mrmljanje falššpilera: ego te absolvo
 
ova godina je april
bez marta, maja i bukolike
bez mase koja razoružane vojnike ismejava
bez brade i kose i dlake tela
bez plave tetovaže životinjskog divljaštva
bez plavih snova sirena i knjigovođa
bez plave tinte u vatru bačenih matica
bez glasa,
od čega ćemo – na kraju – ogluveti.