Sebestyén Péter: az ember szivárog, kifelé

Pintér Tibornak

az ember szivárog, kifelé
a koponya hátsó falán
egy cserbenhagyásos gázolás helyszínéről
a paranoid alfahímek suhanó eleganciájával
a gyónás utálatos kegyelmében
a test kivérzett rebelliójából

- először a nők és a gyerekek -

hallgassátok az igazság trónbeszédét
a bölcsesség hullakékben fürdő hirdetményeit
a fölszaggatott agykéreg józan bordalait
a hamiskártyás motyogását: ego te absolvo[1]

ez az év április
március, május és bukolika nélkül
a lefegyverzett katonákon röhögő tömeg nélkül
szakáll és haj és testszőrzet nélkül
az állati vadság kék tetoválásai nélkül
szirének és könyvelők kék álmai nélkül
a tűzbe vetett anyakönyvek kék tintája nélkül
hang nélkül,
amibe – végül – belesüketülünk.

to Tibor Pintér
 
man’s seeping, away
at the skull base
from the site of a hit-and-run accident
with the swishing elegance of paranoid alpha males
in the repulsive absolution of confession
from the bled out rebellion of the body
 
- first women and children -
 
listen to the speech of truth from the throne
in cadaver blue bathing announcements of wisdom
the sober drinking songs of the torn up pallium
the mumbling of the card-sharper: ego te absolvo*
 
this year april
march, may without bucolic
without the mob’s fierce laugh at the disarmed soldiers
without beard and hair and body-hair
without blue tattoos of beastly savagery
without blue dreams of mermaids and accountants
without blue ink of fired up registers
without voice,
which – in the end – deafens us.
 
* ego te absolvo – I absolve you
said by the priest at the end of confession