az ember szivárog, kifelé (Hungarian)
Pintér Tibornak
az ember szivárog, kifelé
a koponya hátsó falán
egy cserbenhagyásos gázolás helyszínéről
a paranoid alfahímek suhanó eleganciájával
a gyónás utálatos kegyelmében
a test kivérzett rebelliójából
- először a nők és a gyerekek -
hallgassátok az igazság trónbeszédét
a bölcsesség hullakékben fürdő hirdetményeit
a fölszaggatott agykéreg józan bordalait
a hamiskártyás motyogását: ego te absolvo[1]
ez az év április
március, május és bukolika nélkül
a lefegyverzett katonákon röhögő tömeg nélkül
szakáll és haj és testszőrzet nélkül
az állati vadság kék tetoválásai nélkül
szirének és könyvelők kék álmai nélkül
a tűzbe vetett anyakönyvek kék tintája nélkül
hang nélkül,
amibe – végül – belesüketülünk.
[1] ego te absolvo = feloldozlak (bűneid alól), / liturgikus külsőség, pl.: deinde, ego te absolvo a peccatis tuis in nomine Patris, et Filii, et Spiritus Sancti
|
|
