Sebestyén Péter: L’adunata (Sorakozó in Italian)

Tóth Imrének

Holtak után kúszik a folyó, még nem kelt föl a nap.
Egy óra, másfél, aztán vége lesz.
Bámulj: ez az élő isten lábnyoma, az üres lap.
Most már a halál is feltételes

Működésű. Minden baziliszkusz-járású óra
Elégtételt vehet. Puszta szeszély,
Néhány pokoli elhatározás válik valóra
Mikor horizontba lép. Üres héj

A csillag helye. Abortuszra várnak az asszonyok,
Koporsót kell rendelni. Most a láb
Lépjen ki. Kezdődjön a kibiztosított viszonyok
Utolsó kora. Ne adjuk alább.

A Tóth Imre

Dietro i morti serpeggia il fiume, il sole non è sorto
Ancora. Un’ora, un’ora e mezzo e sarà finita.
Ammira: è l’impronta del Dio vivente, la pagina vuota.
Oramai anche la morte ha una funzione

Condizionale. Ogni ora di andatura basilisca,
Può riscattarsi. E’ capriccio puro.
Raggiunto l’orizzonte, alcuni decisioni infernali
Diventano realtà. Lo spazio della stella è solo un

Guscio vuoto. Le donne aspettano l’aborto,
bisogna ordinare delle bare. Il piede ora faccia
un passo avanti. Che cominci l’era dei rapporti
Assicurati. Non cederemo di un passo.