Sebestyén Péter: Sorakozó

Tóth Imrének

Holtak után kúszik a folyó, még nem kelt föl a nap.
Egy óra, másfél, aztán vége lesz.
Bámulj: ez az élő isten lábnyoma, az üres lap.
Most már a halál is feltételes

Működésű. Minden baziliszkusz-járású óra
Elégtételt vehet. Puszta szeszély,
Néhány pokoli elhatározás válik valóra
Mikor horizontba lép. Üres héj

A csillag helye. Abortuszra várnak az asszonyok,
Koporsót kell rendelni. Most a láb
Lépjen ki. Kezdődjön a kibiztosított viszonyok
Utolsó kora. Ne adjuk alább.

For Imre Tóth
 
The river crawls, follows the dead, the sun is yet to rise.
An hour, half more, then comes the end.
Wonder at this: the footprint of the living god,
The empty page. Even the act of dying is conditional by now.
 
Every hour moving at Jesus-lizard pace
Can seek satisfaction. Mere whim,
A few hellish decisions are realised
As they reach the horizon. That star's place
 
Is an empty shell. Women await abortion,
Caskets must be ordered. Let foot step out.
Let the final age of relationships on safety-catch
Begin. Let us accept no less.