Sebestyén Péter: Ulica Pengő, Budapešť (Pengő utca, Budapest in Slovak)

H. Évának

Ez egy forró délután, ez egy déjá vu.
Mégis a pohárba fagyott, kopog a víz;
Elmarad az a szép, újratapsolt revü,
Megkeseredik az a finom, fanyar íz.

Most lett húszéves a jelen- és múltidő.
Az a lényege, hogy mindig elhallgatom,
Mert másképp nem bírnám. A Nagy Hittérítő,
A szerelem elment. Fázik minden tagom.

Mondják, most Bécsben élsz; hogy óvónő lettél,
Családanya. Ilyen egyszerű az élet.
A Fény utcai piac sincs már. Hideg tél
És a nyár, nyolcvanhatban. Érjen már véget.

Eve H.

Toto je horúce popoludnie, jedno deja vu.
Predsa však stuhlo v pohári, voda klopká;
Odpadne to pekné, opakované revue,
Zhorkne tá delikátne jemná, chuť trpká.

Dvadsať rokov dovŕšili dnešok i minulosť.
Podstatné je, že umlčím ju vždy,
Nezvládal by som to inak. Veľká Prozreteľnosť,
Láska odišla. Tuhnú mi všetky údy.

Vravia, žiješ vo Viedni, vychovávateľkou si sa stala,
Matkou rodiny. Život taký prostý je už.
Už niet ani tržnice na Svetelnej ulici. Zima chladná
A leto, v osemdesiatom šiestom. Nech končí už.