Sebestyén Péter: Nyolc haiku Editnek

Pattan az ág: jég

bilincsel bólintó, szép

szomorúfüzet.

Csillagok úsznak

tó tükrén moccanatlan

- lásd, ez életem.

Rózsaszirom sincs.

Szálanként pusztul. Végén

vág le a hajnal.

Virágokban él.

Vérzik már. Hallgatni fog

a testben a szív.

Sejtelem vagy még,

áradó tavasz. Vízmély

rejt; tó könny-szeme.

Simogat. Lágy hab,

ősz avar: élek-e még,

láthatatlanul?

Figyel az őz. Fű

zöldjén puha nyak, lágy ív:

vöröslik a cél.

Szépség odabenn,

szőlő-virágok; ez Ő.

Káromlom mégis.