Sebestyén Péter: Musashi Úr melankóliája

Együttállnak az

álnok bolygók, csillagok.

Kész veszedelem!

Hegyek mögött már

a nap. Tudod-e, mi vár

alkonyat után?

Álló nap mögött

lenyugvó hegyek. Ez van,

vagy csak létezik?

Aranysas-madár

ezüstcsillogásban: ím,

ez vadászatom!

A Sólyomkard hogy

ragyog! Csillagok alatt

fényeskedj, halál.

Ha felemelsz egy

követ, már réges-régen

megragadtattál.

Az évek sora,

a csönd, a tűz. Nem várok

mást, csak ugyanezt.

Nem késik semmi.

Nincs megérkezés, csak

továbbindulás.

Visszafordult most

a szél. Hallom és érzem

is; mégse értem.

Hajnal sugara.

A tusrajzon vízesés,

láthatatlanul.

A színek neve

nem fontos. Hány szó, amit

elpocsékoltam?