Sebestyén Péter: Kísértések

Pedig mondom és mondom és mondom:
kiszáradt folyóágyban, itt, belül,
nincsen sodrás. Mint egy rontom-bontom
vízihulla: felpuffad, nem merül.  

És még? Összevarrva a szájszélek.
Selyem-anyag a lét; egy széthasadt
ing a tárgy. Nincs történet. Már félek.
Már nyílik és tágul. Végolvasat. 

Pa kažem i kažem i kažem:
   u isušenom koritu reke, tu, unutra,
   nema brzaka. Kao do đavola jedno
   truplo u vodi: nadme se, ne tone.
 
   I šta još? Usne su sašivene.
   Postojanje je svilena materija, a predmet
   pocepana košulja. Priče nema. Već se bojim.
   Već se otvara i širi se. Konačno čitanje.