Sebestyén Péter: Haikuk egy régi relativitásból
Haikuk egy régi relativitásból (Hungarian)Nincsen nyár. Erdők vetkőznek lombjukig. Tél van, negatívban.
Beleragadni anyám méhébe; ezt nem álmodom többé.
Kőhajításnyi, ennyi vagy. Kiterjedés, innen a mezsgyén.
Visszatekerve az Időt: se én, se Ő nem vénültünk meg.
Sokadjára se értek semmit. Kolumbusz tojásán kotlik.
Számtalan percet töltök fejenállva. Ez szükséges és jó.
Búcsúban lőttem, mindet elhajigáltam. A Gyűrűk Ura.
Nyakig a földbe áshatod magad. Szűk lesz és érdektelen.
A vízfodor, míg a partig jut. Különben: egy életen át.
|