Haikuk a vörös jóslatokból (Hungarian)
Az álmokat kard
repüli át; mint madár
a viharokat.
A magas Mennyből
könny zuhog; a Buddha sír
sötét esőket.
Úgy indul el, hogy
érezzem újra. Vérszag
minden illatban.
Szállnak a lelkek
és ökörnyál-szálakon
mezők búcsúznak.
Hányszor íveli
még létem éjszakáját
ez a gyilkos Hold?
Át a hágókon,
a havon; vércse vijjog,
hódol a télnek.
Nincs menekülés:
farkasokkal érkezem
e hűtlen földre.
Adj jelet: mikor
rohanjam le harcosok
halál-szín körét?
Felajánlkozik
a Penge: "ha akarod,
elmegyünk. Végleg." | Uploaded by | Répás Norbert |
| Source of the quotation | http://terebess.hu/haiku/sebestyen.htm |
|
Z červených proroctiev haiku (Slovak)
Šabľa preletí
naše sny, ako vtáčik
všetky víchrice.
Hore z neba
plač hučí; Budha temné
lejaky roní.
Hne sa tak, aby
znova cítil som. Zápach
vo všetkých vôňach.
Duchovia letia
a na vlasoch pavučín
nivy lúčia sa.
Noc môjho bytia
diaľ koľkokrát ohne tá
vražedná luna?
Roveň priesmykmi,
na snehu jastrab kvičí,
zime hold vzdáva.
Niet kam uniknúť:
vlkmi načas prichádzam
na zem nevernú.
Daj signál: kedy
na smrtnú scénu kola
rozbehnúť mám sa?
Čepeľ záväzok
dá si: "ak chceš, konečne,
niekam zájdeme." |
