Sebestyén Péter: Haikuk a végtelen változókról

Evangélium.

Nincs szereplője, és így

már tökéletes.

Megint feltámadt.

Beteget jelentek. Nem

megy ez nekem. Kár.

Nincs eljövendő

idő. Ami volt és most

éppen van, az lesz.

Ha kiszagolt a

medve, ne mozdulj. Ordíts,

mert vaksi és fél.

Rejtvényeimbe

bújtattam létezésem.

Szegény, már fejti!

A teknős és a

nyíl. Elrendezhetetlen,

mert csak logika.

Rágcsálót eszik

a bagoly, a macska. Csak

az egér választ.

A vonat éppen

átért, mikor a híd, placcs!

Míly balszerencse!

Figyelmem rendje,

gonosz tudásom: nézlek,

mint egy bogarat.

Elvitte tetőd

a vihar. Rakd fel megint,

újra ugyanúgy.

Ariadné csak

egyszerű bűntársa a

Bikafejűnek.

A labirintus,

amit kertész nevel, új

Thészeuszra vár.

Ahogy forgatod,

a homokóra egyre

könyörtelenebb.

Tegnap meghaltam,

de csak holnap mondom meg.

Ráérek. Hát ti?