Sebestyén Péter: Haikuk Musashi Úr vér-sötétjéből

Éj harmata; vagy

könnyeid talán? Nincs, mi

hasonlítható…

Árnyékos a Hegy,

Fúdzsi-nó. Az Istenek

várják sorsukat.

Ezer villám, száz

fagy; tíz éve kidőlt már

recsegve a tölgy.

Kettőt tapsolok:

lezúdulnak szívemre

a holt szellemek.

Rossz hír hozója,

reggeli hó! Vadászni

se megy a róka.

Kopár dombtetőn

fogtak körbe. Utolsó

látványuk: szemem.

Szato Úr: kardom

kihívtad. Fényeskedjék

Néked e szép nap!

Éjnél sötétebb,

mégis vakít: holdfényben

a fekete vér.

Porverő sereg

vonul. Hány szív, hány hűség

holtak mezején?