Haikuk Musashi Úr nyugtalan délutánján (Hungarian)
Nézem a párát,
a ködös hegytetőt és
így őszülök meg.
A part, a nagy szél,
ami homokba temet:
ne éljek tovább.
Nem kell kívánnod
esők nyugalmát sem; hisz
énekel a szél.
Láthatatlan Hold,
fel-nem-kelő Nap; éjfél,
fehér enyészet.
Fordulj meg; lassan.
A nap nem tudja, hogy
süti a tarkód.
Szörnyű Musashi!
Velem ijesztegették
a gyerekeket…
Lovam sörényét
fésülöm; hideg avaron
borzong a szellő.
Mi van még? Kard és
Lótusz; azután még egy
sötét szivárvány. | Uploaded by | Répás Norbert |
| Source of the quotation | http://terebess.hu/haiku/sebestyen.html |
| Publication date | 2002 |
|
Haiku from Lord Musashi's restless afternoon (English)
I look at the haze,
the mist on the mountain-top
and thus, I'm greying.
The shore, the great wind
which buries one in the sand:
I should not live on.
You must not wish for
the stillness of rain even,
for the winds do sing.
Invisible moon,
sun's not arising; midnight,
a whiteish decay.
Turn, slowly; the sun
is unaware it's burning
the nape of your neck.
Dreadful Musashi!
It was with me that they kept
scaring the children…
I comb the mane of
my horse, over cold dead leaves
a shudder of breeze.
What else remains? Sword,
and lotus, and a sombre
rainbow thereafter. |
