Sebestyén Péter: Haikuk Musashi Úr ifjú éveiből
Haikuk Musashi Úr ifjú éveiből (Hungarian). Ujjával intett; nem kérdeztem semmit és ő nem válaszolt.
Mit teszel velem? Megkukulva bámulom kibomló hajad.
Galambot tartasz kezedben; nézd, mily boldog az elröppenés!
Én láttam tested elsőül; csak a Vég nyit férfititkokat.
A barackban egy méhecske volt; bocsásd meg mohóságomat…
Éjfélkor légy a kertben. Hívok Neked egy hullócsillagot.
Arany-gyötrelem; nem fakul a szín, a vágy; örökkön ragyog.
Patak futása, friss pirkadat! Bámul-e még szépre a szív?
Ó, ó! Férfiak álltak elém. Húguk jó híre! Most van baj.
Duhaj cimborák dobtak a vízbe; ez is jócselekedet!
Szaké-patakban vizet iszom? Vagy rizsbort nyelek a tóban? . Lábam kalimpál még; telt, kedves hölgy ült rám; jaj, megvakultam!
Húzzatok ki e házból, mert nők lába közt bájos a végzet!
Én danolászok. Vagy a Hold. Együtt nem, mert így károgni csúf!
Sarum elkopott. Ajtóm elé valaki újat csempészett.
Mily vígságos volt kalapot nyomni Buddha szent homlokába!
Rizsaratáskor süllyedő fényben gyújtott füstölőt Anyám.
|