Sebestyén Péter: Haikuk éjkékben és fehérben

Párját kereső

sas kering; visszhangzik a

sziklában a szív.

Elment, akár a

többi, ez a monszun is.

Ne álmodj újat!

A villámnak hány

ágát láttad? Szép, mint az

erekben a vér.

Kilencvenkilenc;

nincsen már több krizantém,

csak ennyi maradt.

Hány este volt már?

Hány pirkadat számolja

néma útjaim?

Itt fenn förgeteg.

Hogy lenn mi van, zuhanás

közben megnézem.

Nyári lármában

ősz csöndje már; lefekszem

álmom-veszteni.

Száz napja hallgat

a szél. Száz napja hívlak

furulyaszóval.

Rókát szimatolt

kutyám. Elengedtem hát,

pedig medve volt.

Ültess fákat is.

Azt ne hidd, hogy csak ettől

halhatatlanok.

Fagy tapogatja

a fenyvest; felsikolt az

őz, ha vége már.

A csillagokkal

élek és halok, miket

éjjel sír az ég.