This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Sebestyén Péter: La prima elegia di Bornholm (Első bornholmi elégia in Italian)

Portre of Sebestyén Péter

Első bornholmi elégia (Hungarian)

Kísértet-helyőrség ez itt. Valami ébren tartja e sarkát a földnek.
Aludni-vágyva egy szörny-képzelet figyel - -
Elevenné mozdul az árny; egy vénséges emlékezet.
Látta már: romokban a dán délután; nem hord hajnali színt se
nap se éj - -

Sziklaszirt őrzi önmagát. Az itt-születettek máshová vitték
sorsukat; nem tértek vissza a sárkányhajókat ácsolók. Nekik
hódolt Lloegyr s a messzi Thule. Csillagos távolság őrzi még
csontjaik; hisz roppant görbület a Föld. Ismerős égbolt nem
láthatja Vinland partjait.
Kelták, szászok, Claudius katonái - - Ők jelennek itt,
mint nyugaton, egy más kastélyban a sosemvolt-király, aki
elveszi Fortinbras álmát -- hogy meg ne haljon, ha aludni tér.

A sírokon hallgatnak a rúnák. Betűzhetetlen titkok a Körkörös
Templomokban; rejtve még a pogányok szép hite.
Itt egyetlen kereszt sem ismer Jeruzsálemet - - Elfed és bújtat,
ha úgy akarod.
Hammershus óriás terei -- mintha az anyag se rombolhatná
önmagát -- kezdték az időt. Álom-szigetet őriznek; arctalan
s nem tudva feltámadást. Sóvárog a csönd a mára elfeledett
feledésre.

Fölfedve a kristály-végtelent, szólnak a sziklák.
„- Mérhetőre nem lelsz, ifjú ember. Számíthatsz akárhány
jégkorszakot: három milliárd év, nekünk ezt jelenti a Semmi.
Hétszer láttuk fordulni galaktikánk. Azért most végy papírt
és írj. Tudjuk: bekötött önmagába, mint mind a világ műveit,
téged is az idő. Ülj le ránk; hallgass a holtakra, kik tollad
vezetik. Ne félj: örökre káprázat vigyáz.
Még megszólítunk: az éj, a fű, a kő."
 



Uploaded byP. Tóth Irén
Source of the quotationszerző

La prima elegia di Bornholm (Italian)

E’ un presidio fantasma questo qui. Qualcosa tiene sveglio quest’angolo della terra.
Una visione – mostro vigila assonnata - -
Un ombra si muove come rinata; un ricordo vetusto.
Ha già visto: il pomeriggio danese in rovina; né giorno né notte portano con sé
i colori dell’alba - -

Un faraglione custodisce sé stesso. Gli indigeni hanno portato altrove
il loro destino. Non son tornati i carpentieri dei dragoni.
Lloegyr e il lontano Thule a loro erano devoti. Distanza siderale sorveglia ancora
le loro ossa; tanto, la Terra è una curvatura smisurata.Il firmamento conosciuto non
può vedere le coste di Vinland.
Celti, sassoni, i soldati di Claudio - - loro compaiono qui,
come all’ovest, in un altro castello un re mai – esistito, chi
priva Fortinbras dal sonno - - per impedirgli di morire, quando a dormir si appresta.

Sulle tombe tacciono le rune. Nelle chiese circolari indecifrabili
segreti; celano ancora il bellissimo credo dei pagani.
Non una croce di qua conosce Gerusalemme - - ti cela se vuoi
e ti nasconde.
Le piazze immense di Hammershus  - - come se anche al materiale fosse impedito
di autodistruggersi - - hanno cominciato il tempo.Custodiscono isole di sogno;
impersonale non sapendo  del risorgimento. Anela il silenzio all’oblio
dimenticato.

Svelando il cristallo – infinito, parlano le rocce.
“- Giovanotto, di misurabile non trovi niente. Puoi contare un infinità
di ere glaciali: tre miliardi di anni, a noi questo significa il Niente.
Abbiamo visto girare sette volte la nostra galassia. Perciò adesso prendi carta
e scrivi. Sappiamo: come tutte le opere del mondo anche te
ha incorporato il tempo. Siediti su di noi, ascolta i morti che guidano
la tua penna. Non aver paura: l’incantesimo vigila per sempre.               
Ti rivolgeremo ancora: la notte, l’erba e la pietra."



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

Related videos


minimap