Sebestyén Péter: De profundis

Lesz-e még annyi erőm hogy újratöltsek?
Meddig tarthat egy másodpercnyi zuhogás?
Kik, mifélék ezek: gyilkosok vagy bölcsek?
Hallucinálok. Csupán csendes kopogás.

Hát szervusz sötétség, mosolygó barátom.
Te vagy hát, ki e roncs időben rámtalál.
Régóta vártalak. Veszem a kabátom.
Talán megbocsátod: szívem még kalapál.  

Avrò forza bastante per versarmi di nuovo?
Quanto può durare lo scroscio di un istante?
Assassini o saggi, chi sono costoro?
Sto allucinando. Solo un bussare silenzioso.

Perciò, ti saluto buio: sorridente amico mio.
Sei tu, che in questi tempi di sfascio mi trova.
Ti attendo da tanto: Prendo solo il cappotto.
Spero mi perdonerai: il cuore mio martella ancora.