Sebestyén Péter: De profundis

Lesz-e még annyi erőm hogy újratöltsek?
Meddig tarthat egy másodpercnyi zuhogás?
Kik, mifélék ezek: gyilkosok vagy bölcsek?
Hallucinálok. Csupán csendes kopogás.

Hát szervusz sötétség, mosolygó barátom.
Te vagy hát, ki e roncs időben rámtalál.
Régóta vártalak. Veszem a kabátom.
Talán megbocsátod: szívem még kalapál.  

Will I be still strong enough to recharge?
How long can a split-second falling last?
Who, what sort are they – killers or sages?
Delusion. It’s merely peaceful knocking.

Hey you, welcome darkness, my smiling mate.
So it’s you who meets me these ghastly days.
I’ve waited for you long. I’ll take my jacket.
You may forgive my heart: it’s still beating.