Sebestyén Péter: Bonfido Gatti első megkísértése

A csöndes kikötőket Isten simogatja. Elülnek mind a tengerkaszáló tavaszi viharok s a megtért hajón senki sincs. Se evező, se vitorla, csonka árboc maradt csupán, a tárgyak nehézkes szeretete a százölnyi mély iránt és kilenc fehér elefánt a fedélzeten, mit Taprobané országából – ami János pap uradalmának is neveztetik – küldtek kegyes uramnak, Ravenna hercegének. Ott állnak mióta világ a világ, szemükben árnyék, a dolgok pókhálós szerelme, a kerekké görbített terek képtelen üzelmei. Lesorjáznak a recsegő pallón, átmasíroznak a hallgató városon, a kísértetek sóhajain, egymás farkába kapaszkodnak és szánják mind a hitetlen időt.
A régi cirkusz előtt megállnak mind, munkám itt bevégzem velük, én, Bonfido Gatti, orvos és alkimista, aki kilenc évig vártam rájuk. Felütöm a Könyvet, ami nem írattatott és semmiség benne minden ami feljegyezhető, a lehetetlen állatok körbe állnak és a bolyongó király is megérkezik. Testéből beszél a könyv, egy kincsről ami elveszejt és elveszíthetetlen, talpon a cirkusz és fölötte megáll a nap, a fehér elefántok (amikre gondolni nem szabad) harsognak, megidézik a Halál versenyló-idomú teremtményeit, egy gyöngymosolyú asszonyt, a vágyakozás bódult glóbuszait és én - mielőtt még földet érnék - belesiklok a világ szívének ájult áramlataiba.

"God cossets silent harbours. The spring storms that reap the sea all die down and there is no one on the ship that returned. Neither oars, nor sail, only the gaff,
the uneasy love of objects for the depth of a hundred fathoms and nine white elephants remaining on deck
sent from the country of Taprobane - also known as Priest John's domain – to my gracious Lord,
the Prince of Ravenna. They have been standing there since the world was world, a shadow in their eyes, a cobwebbed love of things and the absurd hardships of spaces bent into the round. One by one they go down the creaking footbridge, march through the silent town, the sighs of apparitions, hang on to each other's tails and all regret time spent as unbelievers.

They all halt in front of the old circus. Here I conclude my work with them, I, Bonfido Gatti, medic and alchemist, who waited for them these past nine years. I open the unwritten Book in which all that can be noted is trivial, the impossible animals form a circle around me and the wandering king also arrives. The book reveals itself, speaks of a lethal unlosable treasure, the circus rises to its feet, the sun halts above it, the white elephants (about which it is forbidden to think) blare, summon the racehorse-shaped creatures of death, a woman with a pearl-smile, the stubborn spheres of desire and I - before reaching the ground - slide into the swooning heart-currents of the world.