A gyermekkor vége (Hungarian)
Húzd el a függönyt. Idebenn eső hólyagozza a felejtés tárgyait. Papucs az ágy mellett, üres papíron bögre-lenyomat. Bealvad, csöndje nélkül tekereg a szív s odakinn a csillag meddő tengelyén csontmalom dohog. Daruszárny ível a távozási pontra, kinyit a holdbéli vurstli és búcsúzóul megcsókolsz. Valamilyen ajtó nyikorog, fölrebben a szél és eltáncolja a halál hidegrózsaszín hajnalát. |
La fine dell'infanzia (Italian)
Scosta la tenda. Qui dentro la pioggia crea bolle sugli
oggetti dell’oblio.
Vicino il letto pantofole, sulla carta spoglia impronta
di tazza.
S’accaglia, senza silenzio si contorce il cuore e là fuori
sull’asse
sterile della stella mulino dell’osso borbotta. Sul punto
di partenza
ala di gru s’inarca, s’apre la giostra lunare e mi baci
per l’addio.
Cigola qualche porta, il vento prende il volo e danza
l’alba rosea – fredda della morte.
|