This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Sajó Sándor: A honti erdőben

Portre of Sajó  Sándor

A honti erdőben (Hungarian)

Ti hegyek, ti erdők, ti susogó lombok!

Im, itt vagyok újra, köztetek bolyongok;

Nem a régi szivvel, hajh! nem úgy, mint hajdan:

Csöndes szomorúság köde ül most rajtam.

 

Ti virultok most is; virulástok olyan,

Mint mikor utolszor erre barangoltam;

Visszhangos zúgással üdvözöltök engem,

De szivembe' nincs hang, hogy rá visszazengjen.

 

Üdvözölhetsz csókkal, hűs erdei szellő:

Nevethetsz kis virág, illatot lehellő;

Zenghetsz a bokorban, csattogó madárdal: —

Tele van a szivem messzeszálló vágygyal.

 

Messze, messze innen, az alföldi rónán,

Ott lakik, ott virul az én kedves rózsám;

Ott az én világom az ö szép szemében,

Ott vagyok én otthon az ö közelében...

 

Ne itélj meg engem, hegyes-erdős tájam,

Hogy messze tetőled uj otthont találtam;

Az én kis galambom' ha csak egyszer látnád:

Viruló szépségét magad is csodálnád.

 

Megszereted te is, s óh tudom, ha eljő:

Csak őt csókolod majd hűs erdei szellő;

Illatod, kis virág, csak körüle szárnyal,

S csak neki zengesz majd, csattogó madárdal!

 



Uploaded byMucsi Antal
Source of the quotationA Hét
Publication date

minimap