Reményik Sándor: Az én békességem

Ha eljönne a Csoda könnyű szárnyon,

S szívembe egyszer az a béke szállna,

Amelyre szörnyű szomjúsággal vágyom: -

Előbb elzárnám a láda fiába.

Tűnődve rajta, hogy ez hogy esett,

Trónolnék vele a világ felett.

Nagy-óvatosan körültapogatnám:

Hogy hát igazán, igazán nem álom?

Nem riasztja el első mozdulásom?

De aztán végigvinném a világon:

Testvér, testvérem, rokonom, barátom,

Itt, itt a béke, itt van aranytálon!

Itt, itt van mindennek a megoldása,

Szűnjön szívetek szünetlen sírása!

És elrendeznék mindent olyan szépen:

Nem volna sokkal szebb az üdvösségben.

1925

Se il Miracolo venisse sulle ali leggere,

La pace una volta entrerebbe nel mio cuore,

Che desidero con una tremenda sete:

Prima di tutto nel cassetto la chiuderei.

Com'è potuto accadere, di ciò mediterei,

Sopra il mondo con essa troneggerei.

Con grande cautela ovunque la palperei:

È vero, non è veramente un sogno?

Non la caccerà un mio primo moto?

Ma poi la porterei in tutto il mondo:

Fratello, fratello mio, amico, congiunto,

Ecco, ecco la pace, sul vassoio d'oro!

Ecco, ecco la soluzione per tutto quanto,

Del vostro cuor cessi il perpetuo pianto!

E sistemerei tutto quanto tanto bene

Che non sarebbe più bello nella beatitudine.