Rafi Lajos: A new May (Új május in English)

Így van szavam szívén a halk,
Zengő imám, ha nem zavar:
Bádogos iparos vagyok,
ám amikor fojtogató
gondolatok vernek pofon;
Nem ez vagyok.

Rég elmerült és önfeledt
eszmémben még felfigyelek.
Mint rossz gyerek, ki csíntalan,
Kit nem zavar a zűrzavar.
Mint az, ki siratásait,
Az énje némaságain fel-felzokog.

Olykor magamra ébredek.
Fölkavarnak a reggelek.
Jajgat a Nap, úgy érezem.
S pihenő csöndje a magánynak reám kiált:
Ember vagyok és nem cigány.

Upon the heart of words of mine,
If you'll forgive, a prayer line:
Tinkering is the trade I'm in
And yet, when strangling thoughts begin
They hit me squarely on the chin;
I'm someone else.
 
On carefree notions, long repressed,
I still pick up, take interest.
Like naughty boys, who're mischievous,
Who're not put out by messiness.
Like one, who with mourning sorrow,
On muteness of his self keeps breaking into weeping.
 
I wake up to myself at times.
The mornings come; they're stirring me.
The sun wails, so it seems to me.
Then the hush of loneliness at rest a yell began:
I am not Rom, I am a man.