Radnóti Miklós: Brevkort 4 (Razglednicák (3-4) in Norwegian)

3

Az ökrök száján véres nyál csorog,

az emberek mind véreset vizelnek,

a század bűzös, vad csomókban áll.

Fölöttünk fú a förtelmes halál.

Mohács, 1944. október 24.

4

Mellézuhantam, átfordult a teste

s feszes volt már, mint húr, ha pattan.

Tarkólövés. - Így végzed hát te is, -

súgtam magamnak, - csak feküdj nyugodtan.

Halált virágzik most a türelem. -

Der springt noch auf, - hangzott fölöttem.

Sárral kevert vér száradt fülemen.

Szentkirályszabadja, 1944. október 31.

Han ravet, dro meg med i fallet. Plutselig

spentes kroppen hans; en streng brast.

Nakkeskudd. – Bli liggende, tenkte jeg,

din kule kommer. Det er ingen hast.

Ventende bak blomsterrødt er dødens ro.

Der spring noch auf! brølte stemmen.

Og på mitt øre stivnet søleblandet blod.

Szentkirályszabadja, 31. oktober 1944