This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Radnóti Miklós: Forced March (Erőltetett menet in English)

Portre of Radnóti Miklós
Portre of Kery, Leslie A.

Back to the translator

Erőltetett menet (Hungarian)

Bolond, ki földre rogyván      fölkél és újra lépked,

s vándorló fájdalomként      mozdít bokát és térdet,

de mégis útnak indul,      mint akit szárny emel,

s hiába hívja árok,      maradni úgyse mer,

s ha kérdezed, miért nem?      még visszaszól talán,

hogy várja őt az asszony      s egy bölcsebb, szép halál.

Pedig bolond a jámbor,      mert ott az otthonok

fölött régóta már csak      a perzselt szél forog,

hanyattfeküdt a házfal,      eltört a szilvafa,

és félelemtől bolyhos      a honni éjszaka.

Ó, hogyha hinni tudnám:      nemcsak szivemben hordom

mindazt, mit érdemes még,      s van visszatérni otthon;

ha volna még! s mint egykor      a régi hűs verandán

a béke méhe zöngne,      míg hűl a szilvalekvár,

s nyárvégi csönd napozna      az álmos kerteken,

a lomb között gyümölcsök      ringnának meztelen,

és Fanni várna szőkén      a rőt sövény előtt,

s árnyékot írna lassan      a lassú délelőtt, -

de hisz lehet talán még!      a hold ma oly kerek!

Ne menj tovább, barátom,      kiálts rám! s fölkelek!

 

Bor, 1944. szeptember 15.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://mek.niif.hu/01000/01018/

Forced March (English)

A fool, who after falling   will rise, will not remain,

who bends the knee, the ankle   to test the shifting pain,

who'll start as if supported   by wings and walks away,

in vain the ditch awaits him,   he does not dare to stay

and if you ask the reason   he'll turn and may reply:

awaiting are a wife and   a wiser way to die.

A fool the simple soul is   for long above the homes

there's only been the seared wind   whirling while it roams;

the house colapsed, the plum-tree   destroyed and woe betide:

be-fuzzed with fear the night of   the native countryside.

Oh, if I could start believing -   not just with heart alone -

in all that's worth believing :   a place to go to: home;

if it were there!  If as before   the bee of peace would try to raid

and buzz the cooling plum jam   in the cool verandah shade,

if in the dozing gardens   late summer-still would preen

and sun itself and fruit would   sway naked twixt the green,

if Fanny were to wait there   so blonde beside the hedge

and morning's careful hand would   describe the shadow's edge, -

the moon's  so round this evening!   perhaps may yet be so!

Shout at me friend, don't pass me,   and I will rise to go!



Uploaded byP. T.
Source of the quotationL. A. K.

Related videos


minimap