Radnóti Miklós: The Terrifying Angel (A félelmetes angyal in English)

A félelmetes angyal ma láthatatlan

és hallgat bennem, nem sikolt.

De nesz hallatszik, felfigyelsz,

csak annyi, mintha szöcske pattan,

szétnézel s nem tudod ki volt.

Ő az. Csak újra óvatos ma. Készül.

Védj meg, hiszen szeretsz. Szeress vitézül.

Ha vélem vagy lapul, de bátor

mihelyt magamra hagysz. Kikél a lélek

aljából és sikongva vádol.

Az őrület. Úgy munkál bennem, mint a méreg

s csak néha alszik. Bennem él,

de rajtam kívül is. Mikor fehér

a holdas éj, suhogó saruban

fut a réten s anyám sírjában is motoz.

Érdemes volt-e? - kérdi tőle folyton

s felveri. Suttog neki, lázítva fojtón:

megszülted és belehaltál!

Rámnéz néha s előre letépi a naptár

sorjukra váró lapjait.

Már tőle függ örökre

meddig s hová. Szava

mint vízbe kő, hullott szivembe

tegnap éjszaka

gyűrűzve, lengve és pörögve.

Nyugodni készülődtem éppen,

te már aludtál. Meztelen

álltam, mikor megjött az éjben

s vitázni kezdett halkan itt velem.

Valami furcsa illat szállt s hideg

lehellet ért fülön. "Vetkezz tovább! -

így bíztatott, - ne védjen bőr sem,

nyers hús vagy úgyis és pucér ideg.

Nyúzd meg magad, hiszen bolond,

ki bőrével, mint börtönével henceg.

Csak látszat rajtad az, no itt a kés,

nem fáj, egy pillanat csupán, egy szisszenés!"

S az asztalon felébredt s villogott a kés.

1943. augusztus 4.

The terrifying angel is invisible and silent

inside me, he doesn't scream today.

But then I hear a slight noise,

no louder than a grasshopper's jump.

I look around and don't find anything.

It's him. But he's cautious now. He's getting ready.

Save me, Oh you who love me, love me bravely.

He hides when you're here. But as soon as you leave

he's back. He rises from the bottom of the soul,

screaming. And screaming he accuses me.

This insanity works inside me like poison.

He doesn't sleep much, lives both in and outside of me,

and when the moon is out, and in the white darkness,

he runs through the meadow in whistling sandals.

He searches my mother's grave and wakes her up.

"Was it worth it?" "Was it worth it?"

He whispers to her about rebellion, about giving in.

"You gave birth to him and he dies of it!"

Looking at me, sometimes he tears off

the pages of the calendar too soon.

"How long" and "where to"

depend on him forever now. Last night

his words fell into my heart

the way stones fall into water,

forming rings, wobbling, and spinning.

I was just going to bed, you were already asleep.

I stood there naked when he came in

and started to argue with me quietly.

There was a weird smell, his

breath chilled my ear. "Go ahead!"

He urged. "Skin shouldn't cover you.

You're raw meat and bare nerves.

Tear it off! After all, bragging about skin

is like bragging about prison, it's crazy.

That thing all over you is only an illusion.

Here, here's the knife.

It doesn't hurt. It only takes a second, there's only a hiss!"

And the knife woke up on the table and flashed.

Translated by Steven Polgar, S. Berg and S.J. Marks