Rab Zsuzsa: Cantarella (Dúdoló in Italian)

Felhővé foszlott az erdő,
söprik nyers szelek.
Heggyé tornyosult a felhő.
Hol keresselek?

Korhadt tönkön üldögélek,
nyirkos fák alatt.
Nem tudom már, merre térjek,
honnan várjalak.

Virrasztom a fák tövében
szunnyadó telet.
Éneklek a vaksötétben
lámpásul neked.

Il bosco s’è sfilacciato in nuvole,
spazzato dal vento inclemente.
La nuvola s’è torreggiata in monte.
Dove ti posso cercare?

Sto seduta sulla ceppaia marcia,
sotto gli alberi umidi.
Non so più da che parte voltarmi,
da che parte aspettarti.

Ai piedi degli alberi veglio
l’inverno assopito.
Nell’oscurità profonda canto
per essere il tuo faro.