Röhrig Géza: Kenyér

  Havat szitál a földre,
de ott ahol én megyek, lisztet,
s azonbelül egy csöpp olajat,
mert a Mindenható mindenhat,

  átgyúr engem lelkével,
késhegynyi sót döf belém a zsivány,
közepemnél fogva papírvékonnyá nyújt,
majd kalappal fedve állni hagy egy órát,

  végül megformáz s még melegen,
itt, előtted barnulok, világ.
Fölkent héjam tépd hát le,
s bár csak napi kétszáz gramm vagyok: szeress!

  Sparge neve sulla terra,
ma dove passo io, la farina,
in più un goccetto d’olio,
lui è l’Onnipotente, può tutto,

  con la sua anima m’impasta,
il brigante, una punta di sale m’infila,
comincia al centro, mi stende come carta,
mi copre col cappello e sto fermo un'ora,

   infine mi plasma, ed ancora caldo,
eccomi qua, dorato, davanti al mondo.
Rompi pure la mia crosticina unta,
amami, sebbene io pesi solo due etti al giorno!