Rába György: Egy pillangóhoz

Kelet, Nyugat gondtalan vándora,

szelíd rekettyék s vadrózsák kegyence,

mily fájdalom indulója a dal,

mit kopogsz az üvegre?

A menny derűje hiv, a könnyü rét,

hol a nap szórja aranyát bolondul?

Milyen szabadság, milyen szerelem

vár rád az ablakon túl?

Azt hiszed, talán kékebb künn az ég,

a fiatal fák gyorsabban kerengnek,

gyorsabban hányják el vén levelük,

ha közöttük teremhetsz?

Ajkad mohó bár, föl nem szívhatod

minden mezők ölének csorgó mézét

s már gyűl az örök árny testedre, hol

ma táncot jár a fény még.

S mit tudsz, merész vándor? Őrt állanak

bozontosan, bükksapkásan az ormok,

nyárfák páros rácsa zár s fönn a hold

fényes lakatja csillog.

Az elmúlásban hű társam, neked

pattan száz retesz, itthagyni a földet, –

nekem nincs szabadító szárnyam és

csápom sincsen, hogy öljek.

Majd dörren a derült ég, meglegyint

az angyal szárnya, erre várok bátran.

Békén nézlek, hogy új utakra lengsz

a végtelen világban.

Peregrino spensierato dell’Est e dell’Ovest,

prediletta delle rose selvatiche e delle ginestre,

di qual’ dolore è la tua marcia

che stai picchiettando sulla finestra?

Ti chiama il ciel’ ridente, il prato lieve,

dove il sole sparge il suo oro follemente?

Qual’ libertà, qual’ amore,

che oltre la finestra ti attende?

Credi forse che fuori il cielo è più azzurro,

roteano più velocemente gli alberelli,

che si spoglieranno più velocemente dalle

foglie vecchie, se tu, tra di loro ti presenti?

Pur avendo labbra avide, il miele colato

dal grembo di tutti prati, non puoi aspirare,

sul tuo corpo già s’addensa  l’ombra eterna,

ove oggi danza ancor’ la luce.

Cosa ne sai tu peregrino? Spettinate, con

querceti ricoperte le cime fan’ da sentinella,

la doppia grata dei pioppi è una chiusa,

e lassù brilla il lucchetto lucido della luna.

Amico mio fedele nel declino, per lasciare

questa terra, per te scatteranno mille serrature ,-

io non possiedo ali liberatorie, e non ho

neppure tentacoli, per uccidere.

Poi tuonerà il ciel’ sereno, mi sfiora

l’ala dell’angelo, lo attendo con coraggio.

Ti guardo sereno, per come stai librando

verso nuovi lidi nel mondo infinito.