Rába György: Az alakoskodó tenger
|
Az alakoskodó tenger (Hungarian)Én megrögzött szárazföldi rágcsáló reggeltől estig ácsingóztam a tenger után vonzott az elképzelt beláthatatlan ha bármi végtelen egyáltalán képzelhető izgatott a hullámok tajtékzó duhajkodása oktalanul haragosnak mondott zúgása mélyvizek titokzatosnak vélt ezer kútja ezért Anconába menet a vonatból fanyalogva sandítottam az éppen sima Adriára toppantottam a nápolyi öbölben À nous deux maintenant aztán Capri felé aggasztott a motoscàfo ugrándozása s amikor lelkesen tengerre néző szobát kértem Amalfi szállodájában egy álmatlan éjjelen át átkoztam mert öt percenkint ablakomba harsogott így persze a szennyes habok émelyítő látványa Velence bűzös hínárszaga már kritikámat igazolta de a tenger és én című nevelődési regényem nem csal-e szádra fitymáló mosolyt a történeten gúnyolódnod most rajtad a sor amíg egyszer rajtad is majd más nevet
|
Il mare dissimulatore (Italian)Io accanito roditore di terraferma bramavo dietro il mare dal mattino alla sera mi attraeva immaginare l’infinito semmai qualcosa di immane è immaginabile mi eccitava la sfrenatezza delle sue onde furiose il suo fragore ritenuto iracondo ingiustamente i mille pozzi del abisso considerati misteriosi perciò andando ad Ancona in treno sbirciavo a malincuore l’Adriatico proprio liscio arrivato nel golfo di Napoli À nous deux maintenant verso Capri mi preoccupai dei sbalzi del motoscàfo e quando entusiasta chiesi una stanza con vista mare nell’albergo di Amalfi per una notte insonne maledicevo perché mi muggiva sulla finestra certo cosi la vista della spuma sudicia nauseante il puzzo delle alghe a Venezia avvalorava la mia critica ma se il mio romanzo didattico intitolato il mare ed io ti farà apparire un sorriso sprezzante sulla bocca beffarti su quel che accaduto ora tocca a te finché un giorno anche di te riderà qualcun altro.
|
